A Hadak Utja

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim,
népünk mint levél?sz fa ágain,
megtipratott, szétszóratott,
immár holdas éjbe indulok.

Hadúr, hallván h? vitézi könnyes énekét,
csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét,
Királyfit, és kis seregét égbe emelte
lábuk el?tt fényes csillag útjuk vezette

Vitézim, kik ma hátra maradtok,
?rizzétek a lángot, úgy várjatok
esküvel fogadom meg el?ttetek,
visszajövök, ha baj éri népemet.

Föld rengése, s?r? erd?knek zúgása,
folyamba siet? patak vészes futása,
hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg,
s kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket

H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

Háromszor fordult vissza a h?s sereg,
háromszor vágtázott, mint förgeteg,
taposva, vágva ellenség hadát,
ellent nem állhattak nekik a fegyverek.

Sok id? múltán hír jövén égi csarnokba,
vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga.
Ismét elj? égi sereg, csillagösvényen,
s lábuk nyoma ott fénylik még m is az égen.

H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!
H?s Hadúr maga sújtsa a kardunk
Csillagok tüze, nap heve égj,
Égb?l önt el, mint a tenger,
Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!